bika

2. állatövi jegyünk a bika

a bika nőiesjegy, fix, földies. birtoklás, gyarapodás, gyakorlatiasság jellemzi

Acsillagkép kultúr története:
a görög mitológiából két legenda kívánkozik ide: mindkettő, a "nőfaló" Zeuszhoz kapcsolódik. az egyikben  Lótot a féltékeny Héra tehénné változtatta.
a másikban: Zeusz, szelid bika alakjában csábította el Európét. Kréta szigetére úszott vele, ahol aztán  magáévá tette.

A szekeres csillagkép a bika szomszédos csillagképe. Mitológiája:

Az Auriga csillagkép

Mezopotámiában a csillagképet kocsihajtónak képzelték. A le
gkorábbi időktől úgy ábrázolták, hogy kecskét vagy kecskegidákat dajkál az ölében. Később azt tartották, hogy ez az Amalthea nevű kecske, amely a görög mítoszban Zeuszt (a római mitológiában Jupitert) szoptatta. Mások Erikthoniosz alakját vélték felfedezni a csillagképben, a Földanya és Héphaisztosz gyermekét. Erikthoniosz vezette be a négylovas kocsikat Athénban.
Egy másik értelmezés szerint a Fuvaros a balsorsú kocsihajtó, Mürtilosz égre vetített alakja. Oinomaiosz király, a lovak nagy kedvelője, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy lánya, Hippodameia (neve annyit tesz: „lószelídítő”) férjhez menjen. Ezért kocsiversenyt hirdetett a kérők számára, akiknek élete volt a tét. Oinomaiosz apjától, Arésztól (Marstól) kapta az északi szélnél, a Boreasznál is sebesebb lovait. Ezek a csodálatos paripák legyőzhetetlenek voltak, a király így lánya valamennyi kérőjét megölette.
Amikor Hermész fia, Pelopsz lépett porondra, az istenek elhatározták, hogy megmentik. Poszeidón (Neptunus), a lovak ősi istene és a tengerek ura arany versenykocsit adott neki, amelyet szárnyas aranyparipák húztak. Győzelme érdekében Pelopsz ráadásul cselhez is folyamodott. Hüppodameia közreműködésével összebeszélt Mürtilosszal, Oinomaosz kocsihajtóval, hogy viaszutánzatokkal helyettesítse a kerékszegeket a király kocsijában. Pelopsz megígérte, ha a király elveszíti a versenyt, az ármányos kocsihajtóé lesz fele királysága, s őt illeti meg a királylánnyal töltendő nászéjszaka joga is. A verseny hevében a kilazult kerekek kirepültek Oinomaosz kocsijából, s a lovak addig vonszolták a királyt, amíg halálát nem lelte. Mielőtt kiadta volna lelkét, megátkozta Mürtiloszt.
A győzelmét ünneplő Pelopsz, Hüppodameia és Mürtilosz kihajtottak kocsijukon. Amikor megálltak falatozni, Mürtilosz azonnal el akarta venni jutalmát, Hippodameia azonban ellenállt. Pelopsz megverte a kéjsóvár kocsihajtót, majd fogta a gyeplőt, és hazafelé fordította a fogatot. A száguldó kocsiból egy hirtelen rúgással kilökte Mürtiloszt, aki menten szörnyethalt. Hermész, aki sohasem vetette meg a ravasz csínytevéseket, a csillagok közé helyezte a kocsihajtót. A fő csillag neve a régi mondára emlékeztet, amely szerint Amalthea, a kecske nevelte fel a fiatal Zeuszt. Szarva (a bőségszaru) később Fortunáé, a szerencse istennőjéé lett. Ez a történet egy jóslattal van összefüggésben, amelyet valamikor Kronosz kapott. Eszerint Kronoszt saját gyermeke fogja letaszítani uralkodói trónjáról, sőt meg is fogja ölni. Ezért Kronosz valamennyi gyermekét hamarosan a születésük után elnyelte. Zeusz születése után anyja, Rhea a férjének egy begöngyölt követ adott, mintha az a fia volna. Rhea Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyen rejtette el. A barlang előtt papok jártak pokoli és lármás táncot, hogy Kronosz meg ne hallja a fia sírását. Azonban a kecskét, Amaltheát, amely Zeuszt táplálta „csillagosították”. Így jött létre ez a sajátságos kapcsolat a Capella csillag és a Fuvaros csillagkép között.